Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kal kapcsolatos irányelv értelmében. A cookie beállításait később is személyre is szabhatja, a beállítások módosítása linkre kattintva.
A Milestone csapata úgy tűnik, hogy kicsit megkésve ugyan, de szépen-lassan átmotorozik az új generációba, oda, ahol az Unreal Engine 5-nek hála a kétkerekű fenevadak borítása alatt végre egy jóval acélosabb motor duruzsol.
Ennek első kedvezményezettje az a nemrégiben megjelent és általam igencsak kedvelt Monster Energy Supercross 25 volt, ahol a motorcsere nyomán szinte rá sem lehetett ismerni a játékra. Természetesen a meglepettségem kezdetben kizárólag csak a külcsínnek szólt, de aztán ahogy egyre-másra róttam a karikákat lassacskán ráébredtem arra, hogy az impozáns felszín alatt sokkal több minden van elrejtve, mint azt elsőre sejtettem. Élethűbb fizika, valamint vezetési modell, de a legfontosabb kétségkívül a mesterséges intelligencia teljes újragondolása volt, aminek hála immáron nemcsak, hogy nem akartak minket megölni a pályán, de ha engedélyt adtunk nekik, akkor még idomulni is tudtak a képességeinkhez. Pontosan ezek miatt vártam lélegzet-visszafojtva azt, hogy a sárdagonya után végre a királykategória is megkapja ugyanezt a törődést, amiben bár a végeredményen azért lesz még mit csiszolni az elkövetkezendő években, szerencsére egyáltalán nem kellett csalatkoznom.
Kezdjük rögtön a legszembetűnőbb változással, a megvalósítással, ami a motorcserének köszönhetően szinte minden tekintetben előrelépett a régebbi részekhez képest. Bár a pilóták és motorjaik kidolgozottsága szempontjából korábban sem érhette szó a szériát, a Milestone fejlesztőinek sikerült még erre is rátenniük egy lapáttal, aminek hála a futamok alatt könnyedén úgy érezhetjük majd magunkat, mintha éppen egy valódi közvetítést néznénk vissza a képernyőnkön. Szintén ezt a hamis tudatállapotot szorgalmazza a helyszínek kialakítása is, ami valami egészen lehengerlő lett, mindezt pedig úgy érték el az olaszok, hogy sokkal több tereptárgyat, valamint sűrűbb nézősereget varázsoltak a nyomvonal köré. Komolyan mondom, néha tényleg ott éreztem magam az aszfaltcsíkon, legyen szó akár a visszatérő Automotodrom Brnoról, vagy épp a versenynaptárba frissen bekerült és szívünknek oly kedves balatonfőkajári Balaton Parkról. Az összkép majdhogynem tökéletes (az eső egyenesen lélegzetelállító, a valódi helyszínen rögzített motorhangok pedig fenomenálisak), leszámítva a körülöttünk sertepertélő karaktermodelleket, akik továbbra is borzalmasan rondák, de ez lassacskán már szinte védjegynek számít a sorozat történetében.
És ha már a védjegyeknél tartunk, akkor itt az ideje, hogy átnyergeljünk a karriermódra, ami mindig is az aktuális etap legtartalmasabb és legélvezetesebb része volt és szerencsére ez idén sem lesz másként. Még annak ellenére sem, hogy az évek során jócskán kiismert rendszereket alapjaiban gondolták újra a készítők, amiben ugyan felsejlik néhány ismerős vonás, valójában azonban egy sokkal másabb és végeredményben szórakoztatóbb élményt kapunk. A lényeg ezúttal a döntéseinken, valamint az ebből fakadó megítélésünkön lesz, hiszen korántsem mindegy, hogy a játék egyes pontjain felmerülő válaszutakból melyiken indulunk majd el. A hírnevet választjuk, esetleg a baráti kapcsolatokat, netalántán a csapaton belüli elismertséget? Csakis rajtunk áll, viszont óvatosan ezzel, mert ha a feltételnek szabott célt nem tudjuk teljesíteni, akkor könnyedén visszájára fordulhat minden, emiatt pedig nemcsak, hogy körbe röhöghetnek minket a paddockban, de még a fejlesztési versenyben is könnyedén lemaradhatunk.
Ez utóbbinak a megoldása különösen tetszett, mert a korábbiaktól eltérő módon nem feltétlen mi döntjük el paripánk erősítésének mikéntjét. Sőt, a mérnökünknek adott visszajelzéseket csakis akkor veszi komolyan a vezetőség, ha a hírnevünk mindezt indokolja, ellenkező esetben inkább az általuk felállított prioritások mentén haladnak tovább a munkálatok. Nyilván ezért különösen ajánlott kezdésnek a Moto3-as osztályt választani, mert a szamárlétrát végigjárva jóval több reputációval rúghatjuk majd be a királykategória ajtaját. A teljes elismertségig azonban számtalan kihívás vár még ránk, köztük olyanok is, amikre elsőre talán nem is számítanánk. Ezek lennének a Mini Bike, Motard, illetve Flat Track versenyek, ahol különleges körülmények között bizonyíthatjuk rátermettségünket. Ezek a jópofa események egyébként a menüből direktben is indíthatóak, szóval amennyiben gondot okoz a kisebb motorok terelgetése, vagy épp a földutak kiismerése, akkor bármikor tudjuk ezeket gyakorolni.
Az új jövevények viselkedése mellett azonban bizony a Moto3-as, Moto2-es és MotoGP-s fenevadakét is be kell majd tanulnunk, merthogy a MotoGP™25-ben alapjaiban húzták újra a játék fizikáját. Élből két megközelítés közül választhatunk, melyek közül értelemszerűen az Arcade a megbocsátóbb, míg a Pro a valósághűbb. Előbbiben szinte alig lesz dolgunk a versenyek alatt, pilótánk automatikusan helyezi át a testsúlyát, visszatekeréssel minden egyes hibánkat kiküszöbölhetjük, a szamárvezetőnek (van teljes és Apex pontos változat is) köszönhetően pedig mindig tudni fogjuk az ideális ívet. Ugyanakkor ezzel szemben a Pro már jókora odafigyelést igényel, hiszen a legapróbb nüansznyi elfékezést is rögtön megtorolja a rendszer, aminek az esetek többségében azonnal kavicságy lesz a vége. Itt szeretném megjegyezni, hogy a fejlesztők a fizika mellett a segédleteket is teljesen újragondolták, sőt, beépítettek egy olyan funkciót is, hogyha megengedjük a játéknak, akkor az folyamatosan figyelheti a futamokon nyújtott teljesítményünket és ez alapján állíthatja be a hozzánk leginkább illő kombinációt.
Őszintén szólva, a rendszer többé-kevésbé működik, azonban jobb, ha adunk neki pár versenyt, mert néhány kóbor körözgetés alkalmával szinte képtelen lesz belőni a tudásszintünket. Mindez igaz az adaptív mesterséges intelligenciára is, ami amúgy szintúgy nem kötelező, ellenben, ha bekapcsoljuk, akkor folyamatosan, egyre erősödő ellenfelek mellett fejlődhetünk majd. A MotoGP™25 tehát minden egyes lehetőséget megad arra, hogy a kezdők egyre jobbak és jobbak legyenek, a veteránok pedig az élethűség határát súrolva száguldozzanak a különféle versenypályákon. Persze gyakorolni nekik sem árt, amit bármikor meg is tehetnek a MotoGP Academy opció alatt, méghozzá helyszínekre lebontva. Ez egyébként nem más, mint egy óriási kihíváscsokor, ahol bronz, ezüst és arany medálokat szerezve sajátíthatjuk el a különféle pályák ismérveit.
Amennyiben pedig minden létező tudást magunkra aggattunk, akkor irány az online színtér, ahol több játékmódon keresztül hívhatjuk ki barátainkat, illetve a többi önjelölt pilótát, ráadásul a majdnem teljeskörű crossplay támogatás miatt (a Nintendo Switch kimarad a buliból) immáron a különféle platformok sem állhatnak majd egy-egy haveri bajnokság útjába. Érdemes még kiemelni, hogy a két fős osztottképernyős módnak hála akár helyileg is lesz módunk elkenni az ismerősök száját, hogy aztán végignézessük velük az idei részben megjelent győzelmi animációink egyikét. Természetesen ezek teljesen ingyen elérhetőek, akárcsak az a temérdek ruhadarab, amit a hírnevünk növelésével szépen-lassacskán kioldhatunk magunknak, de akkor sincs nagy probléma, ha egyik gúnya sem nyeri el a tetszésünket. A korábbi részekből ismerős, meglehetősen részletes szerkesztőmód ugyanis ezúttal is visszatér, ahol aztán könnyedén kiélhetjük a kreativitásunkat.
Ugyanakkor ezzel még nincs vége azon funkciók sorának, amik a régebbi epizódokból köszönnek vissza ránk, hiszen némileg finomítva ugyan, de megkapjuk a MotoGP24-ben debütált legérdekesebb újításokat is, név szerint a pilótapiacot, valamint a stewardokat. Előbbi esetében szerencsére jóval ritkábbak lesznek az olyan pillanatok, amikor egy sztárpilóta minden ok nélkül eligazol a ranglista legaljára, utóbbinál pedig jócskán finomítottak a büntetési tételeken, sőt, kaptunk egy sokkal megbocsájtóbb beállítást is. Sajnos viszont a számtalan jó dolog mellett akad még egy, egyébként évek óta visszatérő probléma is, ami nem más, mint a klasszikus érák teljes mellőzése. Annak idején a MotoGP™22-ben megjelent NINE játékmód, ami tulajdonképpen a 2009-es szezont dolgozta fel, szerintem kifejezetten jó ötlet volt, ellenben azóta hallani sem lehet még csak hasonlóról sem, pedig gondolom nem vagyok egyedül ezzel a vágyammal.
Ezt, illetve a továbbra is ocsmány karaktermodelleket leszámítva azonban a MotoGP™25 minden tekintetben előrelépett a korábbiakhoz képest, aminek hála a tavalyi részt nyugdíjazva immáron benne tisztelhetjük a széria eddigi legjobb epizódját, ami veteránok számára kötelező, kezdőknek pedig ideális belépési pont a sportág világába. Természetesen mindebben hatalmas szerepe van annak, hogy a fejlesztők végre haladt a korral és a négyes Unreal motort lecserélték a legújabb változatra. Ráadásul a jóval szebb látvány mellett még az optimalizációra is maradt erő, ami talán megmagyarázza, hogy miként készülhetett el a játék a korábbi generációs konzolokra is. Az olasz Milestone csapata tehát a Monster Energy Supercross 25 után ismét bebizonyította, hogy legyen szó akár sárról, akár aszfaltról, vagy akár mindkettőről, náluk jobban senki sem ért a kétkerekűek versenyzéséhez.
A MotoGP™25 április 30-án jelent meg PlayStationre, Xboxra, Switchre, valamint PC-re. Mi utóbbin húztuk a gázkart, a lehetőségért pedig ezúton is köszönet a Magnew csapatának!
